A weboldalon cookie-kat használunk a felhasználói élmények javítása érdekében. Több infó: Adatvédelmi Nyilatkozat.
Termékek Menü
+36 30 360 3167

Egy síbaleset története

 


Ti is a síelés / snowboard szerelmesei vagytok? Ha külföldre nem juttok el, fedezzétek fel Magyarország síterepeit! De magasabb hegyek közé, ahol már nem biztos, hogy lesz térerő, mindenképp vigyetek magatokkal walkie-talkiet is!

Hogy miért? Megosztjuk veletek blogíró partnerünk cikkét, hogy ne a saját károtokon kelljen tanulnotok. Tanuljatok ebből!
 

„Ha lett volna adóvevőnk, akkor előbb tudtunk volna mentőt hívni, és én sem idegeskedtem volna lenn vagy 45 percet úgy, hogy azt sem tudtam mekkora a baj, és mi történik a hegyen." - Dean
 

Egy síbaleset története

(Blogíró partnerünk, Ferenczi Róbert cikke.)
 

Ezt a történetet egy rádióvásárlás előtt álló kedves vevő mesélte el.

Mivel szeretek hosszabban elbeszélgetni a felhasználókkal, így alaposan átbeszéltük, milyen terepre és körülmények közé lenne szükség az adóvevőre.
Szóba került az előző évben történt síbalesetük, amelynél nagy segítség lett volna a pihenőhely és a síelők közti gyors kommunikáció.


A síbaleset történetének összefoglalója Dean-től

„Síelésünk során fejkamerával készítettem felvételeket, így azt is sikerült rögzítenem, amikor két társunk a hegytető közelében elesett. 

A balesetet szenvedők mindketten nagyon kezdők voltak és nem akartak tanulni. Egyikük sehogyan sem akart gyakorolni, mert szerinte ez egy nagyon könnyen elsajátítható sport. Másikuk próbált ugyan tanulni, de türelmetlen volt, és inkább síelt, mint a többiek. A hó nagyon fagyott volt, és nagyon sokszor külön is mentünk, és semmilyen kommunikációs eszközünk nem volt, mivel ilyen magasban nem tudtuk használni a mobiltelefonokat.

Az első balesetest egy másik síelő megzavarta, elvesztette az egyensúlyát, majd egy nagyot esett. Az esés egy dombról egy gödörbe történt. Próbáltam tisztázni, hogy mi történt; már a telefonom is a kezemben volt, de láttam, hogy nincs térerő. Közben mögöttem a másik társunk is elesett, de nagyon kicsi esésnek tűnt, így először nem is foglalkoztam vele, mert ez előfordul egy síelésnél. Majd elkezdett kiabálni, hogy mentőt kell hívni, amire mindenki nagyon megijedt. Ott állsz egy idegen országban; nincs térerő; nem tudsz kinek szólni, és azt sem tudod, mekkora a baj.

Gyorsan lesíeltem, ami elég hosszú siklás volt (kb. 7,5 perc), mert ez a két baleset a csúcs közelében történt. Mikor leértem, a jegypulthoz küldtek, majd odajött hozzám egy mentős, akinek a térképen megmutattam, hogy hova kell menni. A mentősök gyorsan felmentek egy hójáróval; én pedig lenn maradtam. Úgy 15-20 perc idegtépő várakozás után jött a mentő, hogy helikoptert hívtak (fél füllel hallottam mikor egyik mondta a másiknak). Én kérdeztem, hogy mi történt, de senki sem mondott semmit. Közben vagy hússzor hívtam a többieket, akik fent maradtak, de senki sem volt elérhető telefonon.

Első sérültünk térdéből egy kis porc becsúszott a két csont közé, így elég sokáig mankózott és lábadozott. Második balesetet szenvedő társunk a síléc éles felére esett, ami belevágott mélyen a combjába. Először ezt ő sem vette észre, csak amikor átfordult, és meglátta, hogy milyen mély a seb. Miután bevarrták a hosszú sebet, még három napig volt kórházban. Szerencsére mind a ketten jól vannak, és rájöttek, hogy nagyon fontos tanulni és gyakorolni, mielőtt egy ilyen hegyre felmennek.

Ha lett volna adóvevőnk, akkor azonnal tudtunk volna szólni a lent maradt társunknak, így sokkal gyorsabban tudtunk volna mentőt hívni. És én sem idegeskedtem volna lenn vagy 45 percet úgy, hogy azt sem tudtam, mekkora a baj, és mi történik a hegyen.

 

A történet tanulságos mind a sport, mind rádiókommunikáció szempontjából
 

Dean-ék a jövőben már nyugodtabban fognak síelni, mivel a beszélgetésünk végén egy Motorola T92 H2O walkie-talkie szettet ajánlottam neki, és ezt már meg is kapta.

A következő síszezonban a rádiók segítségével akkor is fognak tudni kommunikálni egymással, ha hallótávolságon kívül kerülnek egymástól. Nem kell térerőt vadászni! Ráadásul egy síkesztyűben az adóvevőket jóval könnyebb kezelni, mint a telefon kijelzőjét nyomkodni.

Fontos viszont megjegyezni, hogy PMR446-os rádióval (engedély nélkül használható frekvencián működő adóvevővel) csak úgy tudunk segítséget kérni, ha többen használjuk egy csapatban, és a társunkat hívjuk. Életmentésre, kimondottan mentő hívására nem alkalmas!

 

Hasznos cikkek még:
- Segítségérés PMR446 adóvevőkön
Walkie-talkie-t használsz hóban, hidegben? Erre figyelj! 
Adóvevők hatótávolsága
5 élethelyzet, amikor jól jön egy Motorola walkie talkie
- Kalandozz szabadon

Tartalomhoz tartozó címkék: Walkie Talkie